Faszom kivan már a kockákkal, porokkal, margarinnal, miegymással! Az ízfokozón felnőtt generáció azon tagja vagyok, aki bármikor végighúzná egy kamion után kötve az autópályán a műanyag leveskocka/-por kitalálóját. Akárki is voltál, a tetves kurva anyádat! Persze, gyorsabban elkészülnek így az ételek. Óh, hoppá, nem, mert amiben ilyen szemét van, az már nem nevezhető ételnek. Meg egyébként is, hova siet mindenki?! Miért kell mindennek gyorsan meglennie?! A sír megvár…
Anyám is így főz. Attól még, hogy pakol a zöldséglevesbe igazi zöldségeket is; ha egyszer kockával kezdi, nem kurva mindegy, hogy mit tesz még bele?! A kockától kezdve az már szemét. De őt nem lehet leszoktatni róla, mert „kell bele, hogy legyen íze!” Pedig én nőttem fel ízfokozón, az ő gyerekkorában még élelmiszereket fogyasztottak. És mégis most ő a fő szószóló, hogy deigeniskellakocka. Akkor egyed a finom nátrium-glutamátot! Olyan undorító szaga van. Az „ízéről” nem is beszélve. Meg arról, hogy mi van benne. Egyébként se vagyok levespárti, de ha pöcelé, akkor végképp nem. Még a pörköltbe is képes pörköltszaft-kockát vagy mi az istenfaszát rakni. Krumplipüré porból. Csak tejet és vajat kell hozzá önteni… pont, mint a főtt krumplihoz. A „mézes-mustáros alap”hoz pedig csak húst, mézet és mustárt kell hozzáadnod. Az „aszalt szilvával töltött sertéskaraj-alap”hoz mindössze karajra és aszalt szilvára van szükség. MI VAN AKKOR a tasakban/üvegben?!
A főzelékbe mi az istenért kell kocka?! Meg rántás?! Ezt eszem már vagy húsz éve. Nem csoda, hogy nem tudom leadni a hasam, és hogy olyan vigasztalhatatlanul szarul a néz ki a bőröm, ahogy. Na meg az olajban tocsogó kaják. A levesben is olaj van. A főzelékben is. Ha több fogásból áll az ebéd, bőven elég az egyikbe zsiradék, abban már feloldódnak a vitaminok, a többi felesleges. Még jó, hogy legalább nem zsír. Köszi, tényleg, nagyon jót tett a sok ipari szemét. Edd meg te, ha annyira élvezed.
Olvass tovább itt, ha van kedved…
csokicsokival 