RITTER SPORT Weiss + Crisp

fehér csokoládé 6% kukoricapehellyel és 6% rizspehellyel

Khrm. Annak ellenére, hogy arról volt szó, hogy sznobcsokikról írok blogot, egyre több a Ritter. Hupsz. De ha ilyet veszek, nincs akkora lelkiismeret-furdalásom az elköltött összeg miatt…

Naszóval. Ez, kérem, finom. Nem azt mondom, hogy képes lennék mindennap ezt enni, de azért jó. És kurva gyorsan fogy. Egyszerűen eteti magát, pedig tényleg nem nevezhető a csokoládéművészet csúcsának. A csoki olyan, mint a fehér Ritterek általában, vagyis csöppet geil, de ebben az esetben az a 6-6% kukorica- és rizspehely annyira jól elnyomja, hogy nagyon. :) Az egész ropog, majdnem olyan, mint egy müzliszelet fehércsokival leöntve, csak jobb. Igazából eredetileg nem szerepelt a biztoshogymegakaromkóstolni-listán, de ott volt a boltban… És tartok attól, hogy be fog mászni a hűtőbe pár klónja a jövőben. Ő az idei év limitáltja amúgy (Sorte des Jahres, ah, milyen perfekt vagyok németből… nem).

Ár: legolcsóbban élelmiszerdiszkontokban lehet találni, 270-280 Ft, csokiboltban 390-től 500 körülig láttam, élelmiszerláncoknál még 500 fölé is megy, ami hülyeség. – 100 g
Összetevők: cukor, kakaóvaj, tejszínpor (11%), sovány tejpor, kukorica (5%), rizsliszt (5%), édes tejsavópor, tejcukor, emulgeátor: szójalecitin, só, árpamaláta, természetes aroma.

Niederegger Marzipan-Ingwer

(nyamm nyamm nyamm)

A Niedereggert már nem kell bemutatnom, elvégre már megtettem. Annyi jót olvastam a táblákról, ki kellett próbálnom. Először nézzük kívülről: papír, kartonlap (valami cégbemutató van rányomva), majd sztaniol, ami a külső oldalán aranyszínű, a belsőn ezüst, ez tök aranyos. :) Aztán olvastam róla, hogy a felülete szinte tükörfényes, hát basszus, tényleg! :O

Sosem láttam még ennyire fényes csokit. Gondolom, „csak” temperálás kérdése az egész, de tényleg megdöbbentő. A fotóm persze nem adja vissza, nem értek én ehhez. Kibontáskor már messziről megcsap a finom kakaóillat, sajnos dróton még nem mennek az illatok, így erről most lemaradtok.

A tábla 12 kockára van osztva, szép sötét. (Sajnos a szállítás során össze-vissza repedezett szegény.) Törjünk belőle:

Itt talán látszik az, amit a marcipánburgonyáknál nem mutattam meg, mégpedig a szemcsés textúra. A gyömbér elvileg kandírozott formátumban leledz benne, itt-ott láthatóak kis sárga izék, na az a gyömbér. A csokoládé 50%-os, szerintem túl intenzív az íze ahhoz, hogy csak kísérője legyen a marcipánnak, így inkább egyenrangúnak érzem őket. Ez azonban korántsem negatívum, mivel mind a kettő igencsak mesteri kreálmány, a csoki ropog (uhhh, de még mennyire… fantasztikus! :) ), a marcipán meg olyan, amilyennek lennie kell. :) Együtt a két csokiréteg majdnem olyan vastag, mint a töltelék maga, ezért is garantált a döntetlen. A gyömbér szerintem csak egy kicsit megfűszerezi, annyira nem érzem dominánsnak. Sajnos eléggé eteti magát, de meg kell tanulni az önfegyelmet! ;D Mindenesetre, ha pusztán marcipánra vágyom, akkor nem ezt fogom magamhoz venni, ha viszont marcipános csokira, akkor egyértelműen igen.

Ár: 980 Ft/100 g
Összetevők: étcsokoládé (kakaómassza, cukor, kakaóvaj, teljes tejpor, emulgeálószer: szójalecitin, természetes vaníliaaroma), mandula 26%, cukor, gyömbér 3,4%, invertcukorszirup, alkohol, glükózszirup, természetes aroma.

Amúgy tanultam újat a marcipánról: amit a figurák készítéséhez használnak, az kétszeres marcipán (tehát kétszer annyi cukor van benne, mint mandula), amit tortabevonáshoz, az pedig háromszoros. Brrr, BRRR, és BRRR.