Persze, hogy nem bírtam ki, persze, hogy kibontottam idő előtt, pedig raktárkészletnek szántam. Én megmondtam. És a nagyja már el is tűnt valahova.
Na de nem, nem telhetett el egy év a legutóbbi Niederegger marcipánkenyér óta. Jaaaaj, de szörnyű. Még jó, hogy most orvosoltam a problémát.
Az utóbbi időben, mint már emlegettem, nagyon rákaptam az enyhén kávés dolgokra, bár magában továbbra sem bírom, de csokoládé, marcipán, jégkrém, sütemény, jegeskávé formájában nagyon is jöhet. Egyébként is, kávés Niedereggerhez már volt szerencsém, a narancsot is imádom, mellélőni nem lehet.
A csomagolás szörnyű, a külső fólia szinte magától leesik, a marcipánrudat borító, vastag papír pedig önálló életet él. A csokoládéburkot már ismerjük, ugyanaz a furcsaság, amit étcsokoládéként árulnak, pedig van benne tejpor, de kit érdekel, ha egyszer finom? Éppen csak összetartja a rudat, nem egy jelentékeny mennyiség, ráadásul nem is ott törik, ahol szeletelem, nem baj. A marcipán maga bizarr sötétbarna, már-már fekete, masszívan narancshéj- és kávéillatú, állagra szokás szerint szárazkás, morzsálódó, benne itt-ott darabkák láthatóak, amik többnyire inkább feketék, mint sárgák, gondolom, a narancshéj beszívta a kávét. Ahogy azt már megszoktuk, kicsit sem bántóan cukros, intenzíven mandulaízű, amilyennek lennie kell, uralja a kandírozott narancshéj kesernyéssége (jelzem, a Daubner narancshéjas-gesztenyés pozsonyi kiflije iiiiiiiiiiilyen jó! meg a többi három is… mmmmmmmmm), és második helyen áthatja az egészet az a kevéske kávé, ami sokkal többnek tűnik, mint a feltüntetett 1,9%. Tökéletes ellentéte a Magyarországon marcipán névett gyártott és árult borzalomnak.
Ár: 995 Ft/125 g
Összetétel: mandula 37%, félétcsokoládé 22% (kakaómassza, cukor, kakaóvaj, teljes tejpor, emulgeálószer: szójalecitin, vaníliakivonat), cukor, narancshéj 6,3%, glükóz-fruktózszirup, invertcukorszirup, instant kávé 1,9%, alkohol, természetes narancsaroma, étkezési sav: citromsav.