Ennyi.

A blogot ezennel hivatalosan is bezárom. Nem mintha az utóbbi években kicsit is aktív lett volna. Nem törlöm, archívumként továbbra is funkcionálni fog. Sajnálom.

A csend oka…

…nem csupán az, hogy továbbra sincs semmi újdonságom, a limitált kiadások egyre rosszabbak és érdektelenebbek; a bejáratott régieket meg már nagyon unom. Most tűnt fel, hogy közel egy éve nem szolgáltam érdemi poszttal, ezt valahogyan nem érzem normálisnak. Olyan régóta nem írtam ide, hogy már alig is emlékszem, hogyan működik a blogmotor.

Még egyszer a pálmaolajról

Nem, még mindig nincs újdonságom, ezért továbbra sem tudok csokis poszttal szolgálni, pedig régóta unom már a bejáratott darabokat.

Viszont elolvastam ennek a cikknek a bevezetőjét, és azonnal tudtam, hogy csak olajpálma-ültetvényekről lehet szó.
Rengetegszer szólaltam már fel ellene, de ezek a képek mindennél többet mondanak a probléma méretéről, pedig még nem is említ minden meg- és kihalt állatot, növényt. Az emberért nem kár, az házhoz megy a lófaszért, a saját életterét pusztítja el, de a többiek mind áldozatok. A mieink. Mindenkié, aki pálmaolajat tartalmazó termékeket vásárol. Az őserdők nem adnak többé oxigént, az állatok borzalmas tűzhalált halnak, mint nemrég azok a menhelyi kiskutyák. Az ültetvények dolgozói merő unalomból öldösnek minden négy- és többlábút, és mérgezik az elefántokat, hogy le ne taposhassák a zsenge ültetvényt. Mindezt egy olyan eredményért, ami egészségtelen, undorító, káros, viszont ez senkit nem érdekel, mert olcsó.
Ne támogassátok ezt, legyetek tudatos fogyasztók! Nincs másik bolygónk.

Nem, nem és NEM.

Megkezdődött a harácsonyi szezon.
Tényleg.
Legalábbis a Müller és az ALDI szerint. És eléggé biztos vagyok benne, hogy nem is ma rámolták ki a mézeskalácskészletet. Tavaly is ez volt, nekem senki ne mondja, hogy ez normális. Iskolakezdés, becsengettek, hú, nesztek, csokimikulás. SZEPTEMBER VAN! SZEPTEMBER!
Azt hiszem, arról már szóltam, hogy az októberben kezdődő elmebomlás miatt az is megutálja a harácsonyt, aki egyébként önmagától még szereti. Na de a szeptemberi kezdéstől már az is megutálja, aki a létezéséről sem tud! MI EZ???? A jövő heti bevásárlást már szálenjtnájtos aláfestés mellett intézhetem? Viszek hordozható hangszórót, és telenyomom nekik metállal a légteret, hogy tudják, hol a helyük…

És azt ki árulja el nekem, ki a felelős a fák kiirtásáért a Moszkván, és hol lehet felakasztani az illetőt a kitépett beleivel?! Az a síugrósánc kurva fontos oda, valóban. De fűszál se maradjon, nemhogy fák, a betonnak érvényesülnie kell, hiszen ez nem egy köztér, ahol esetleg találkoznának, várakoznának, időt töltenének az emberek. Árnyékban, hűvösben, oxigénben. Nem csak az a baj, hogy még a kedvencemet is kivágták. Azok a fák, bokrok a gyökereikkel megfogták a falakat. Azok most le fognak omlani a picsába, nem gond? Vagy megtámogatjátok azokat is betonnal? Nem egyszerűbb felönteni vele az egész cirkuszt? Nem kell ásni, bontani, építeni, útlezárni, terelni, elég pár száz köbméter beton, és el van intézve. A végeredmény így is pont ugyanúgy fog kinézni a látványtervek szerint, már ha az látvány, ami azokon van… Kedves Budapest, add fel. Képtelen vagy élhető köztereket építeni.

Rendes csokis poszttal továbbra sem tudok szolgálni, nincs semmi újdonságom. Nem jó ez így. Alig veszek valamit, mégis szublimál a pénzem, de persze, olvastam a hírekben, hogy zuhannak az élelmiszerárak. Ööö, hol is? Mifélék? Segond, úgyis akkora vagyok, mint egy vemhes tehén és egy ipari bojler zabigyereke, nem árt, ha még kevesebb kaját veszek, legalább nem süllyedek vissza a tíz évvel ezelőtti alakomhoz. Most éppen ott tartok, hogy elgörcsolyázom az alcsúti arborétumba, de egyedül nem, és le is kellene cserélni a görcsolyámat… Hja, kifogások.
Ha már arborétum, majd ha lesz két szabad percem, biztosan elhiszem, hogy nem azért (is) darabolják fel a Corvinust, mert valaki szemet vetett a felettébb értékes gellérthegyi telekre. Végülis csak százonpár éve kezdték telepíteni oda az egyedülálló növényállományt, ideje letartolni az egészet, mi ezt is megtehetjük, ti meg birkamód tűrítek mottóval.

Milyen kár, hogy a feketelistára csak felkerülni lehet

Egyre több cég megy az agyamra. Gyártók, üzletláncok, soha nem fogom megérteni, miért tartják jó üzletpolitikának a vásárlók elűzését. Nem baj, hogy ebből nincs bevétel? Nem vagyok marketinges, mégis én magyarázzam el a longtailt?! Minél több kis vásárlás, annál nagyobb végösszeg. Minél több vásárló távozik pozitív érzésekkel, annál többen fogják másoknak is ajánlani a helyet.

Nézzünk elsőnek egy olyat, ami legalább kapcsolódik is a blog témájához.
Kapja be a Heidi! Annyira jó nyári sorozataik voltak eddig, évről évre javultak, annyira vártam az ideit, egyébként is ezer éve nem ettem Heidit, és erre előállnak egy pálmaolajos trióval… Pedig olyan jól hangzanak (jegeskávé, citromsorbet, stracciatella), de tényleg menjenek már a kurva anyjukba a pálmával. :( Már a téli limitáltaknál is ez volt… Meg kell tanulnom románul káromkodni, hogy véleményt nyilváníthassak közvetlenül nekik is.

Kapja be az ALDI! Bő fél éve tart a mélyrepülés, előtte sem volt világelső hely, de szerettem. Aztán nagyon felhúztak egy pofátlanul megcinkelt nyereményjátékkal, aminek majdnem minden fordulójában nyert egy bizonyos család legalább egy-két tagja. Mit bánom én, hát költsék ragtapaszra azt a rengeteg vásárlási utalványt – annyira sok érdekesség amúgy sincs az ALDI-ban, hogy ki lehessen használni ezeket az utalványokat –, de amit a cég művelt ezzel kapcsolatban, az megdöbbentő és megbocsáthatatlan volt. A játék tisztaságát vitató megjegyzéseket hárították vagy nemes egyszerűséggel csak törölték, igen, én is felpanaszoltam, mások is felpanaszolták, ők pedig nagy ívben leszarták, továbbra is sorra nyertek a család tagjai. Csak azt nem merték végül meglépni, hogy a főnyereményt is közülük vigye el valaki, pedig én már meg sem lepődtem volna.
Ettől azóta is forog a gyomrom, és nem kevésbé zavar az sem, hogy sorra szüntetik meg azt a pár terméket, amik miatt még érdemes volt hozzájuk járnom… Volt olcsó, tűrhető összetételű, finom rozsos kenyér, megszűnt. Volt isteni banános jégkrém (banánaroma! banánaromaaa!), megszűnt. Volt még finomabb kávés testvérkéje, volt amarena meggyes (dobozonként pontosan hat szem szirupos meggyel!), megszűnt az egész sorozat. Ami helyettük van, említésre sem érdemes. Hogy a blog témájánál maradjunk: a csokoládéfelhozataluk iszonyú. Egyre kevesebb boltjukban találok lejárós kosarat, amiben pedig érdemes volt turkálni.
És akkor azt még nem is említettem, hogy az akciós árukat rendszerint nem tartják készleten. Oké, ez utóbbi a Lidlre is igaz, ráadásul náluk egyáltalán nincs banános jégkrém…

Kapja be a DM! Ők is sorra szüntetnek meg mindent, ami jó volt, és ami nem tűnik el, annak is átalakul az összetétele. Vállalhatatlanná, feltűnően gyengébbé és használhatatlanná, hát persze. Még az egykor híresen jó limitált sorozataik is egyre szarabbak, azt pedig extra szemétségnek tartom, hogy ha megszüntetnek egy terméket, akkor abban a pillanatban az összes üzletben azonnal beveszik a polcokról, minden előzetes figyelmeztetés nélkül. A törzsvásárlói pontgyűjtő rendszerük nevetséges, de legalább a kártya szép lila, igen, van nekem is, dísznek jó, két-három év alatt össze is gyűlik egy kuponra való pont. Vagy még hosszabb idő alatt, azt nézve, hogy mennyire berágtam rájuk is…

Kapja be a Spar is, amiért beszüntették a matricázós akciókat! Nem értem, miért volt ez jó nekik, már csak azért sem, mert tényleg egyedülálló megoldás volt. Fájt, hogy hosszú, tömött sorokban érkeztek a kedvükre matricázó vásárlók?

Komolyan mondom, nagyon hamarosan nem marad hol vásárolni, mert sehol nem lehet minőségi, megbízható választékot találni. A piacgazdaság idejében ez egy picit szánalmas. Segond, hamarosan úgyis csak állami boltok lesznek, a vasárnapi zárvatartás után már csak egy egészen picike lépés a cukorjegy és a pult alól adott banán…

Viszont az utóbbi… ööö, egy évben, talán? Mindegy, végre találtam ehető összetételű, kókuszolajjal készült nápolyit, a Loacker műveit. A név előfordult már a blogon, egyszer a nápolyis Ritter töltelékeként, egyszer megemlítettem egy falatkányi nápolyit, amit most már egyre több helyen egyébként kapni, brutálisan túl van árazva, ennél már csak a csokoládéval bevont, 38 grammos (igen, tényleg ennyi, nevetséges) trió túlárazottabb, viszont finomak! Na jó, a mogyorós nekem annyira nem jön be, mert tényleg elegem van a mogyorókrémekből és a nugátokból és a pralinékból (mondtam már párszor mostanában), de a csokoládés és a kókuszos tök jó. Nem tudnám bánni, ha több helyen is elérhető lenne, és nem csak ez a két fajta, hanem lehetőleg a teljes választék, hogy legyen miből válogatni, sőt, voltaképpen gyárthatna a Loacker több ízt is. Hoppá, a bilibe lóg a kezem.

Bodzás ganache negyedszerre is

Na ne. Már NEGYEDIK éve nyomom kanalazom ezt?! Hogy’ telt el ennyi idő?!

Hagyományosan beszámolok róla. Most képek nélkül, mert… oh well, hát miért sikerülne bármi is? Az nem én lennék. Példaértékűen elcsesztem a temperálást, megint, ezredszer is. Elrettentő példaként. Pedig már maghőmérőm is van. És kiiiicsit balesetesek lettek a bonbonok és a tábla is, viszont a ganache továbbra is fantasztikus. Igaz, hogy már négy éve, az első körben kitaláltam, hogy fehér- és étcsokoládéval is ki kell próbálni, de azóta is csak tejcsokoládéval készült. Ha egyszer isteni?! Megint nagy adagot kevertem be, 20 dkg 39%-os tejcsokihoz 1,5 dl tejszín ment csak, hogy sűrűbb legyen, és az eddigi adagokat emelve már öt kisebb bodzaernyőt áztattam bele, határozottan nem ártott meg neki.
Készült 15 bonbon, a burok ugyanaz a csokoládé, mint a töltelék, nem lett szép a fényük, de amúgy ugyanúgy néznek ki, mint az eddigi összes bonbonom, hiszen még mindig csak egy formám van. Legalább a légbuborékokat sikerült végre minimalizálni.
A táblához 60%-os J. D. Gross Amazonast használtam, de azt is túlmelegítettem, szóval… a teteje a formában maradt… Pedig párszor sikerült már. Na mindegy, legalább finom. És tükörfényes, már ami egészben maradt belőle.

Egyébként valamikor pár hónapja előszedtem a tavaly szárított bodzát, muszáj volt letesztelnem, hogy azzal is működik-e a ganache, jelentem, igen! Bár nem fűztem hozzá sok reményt, mert magában a szárított bodza irgalmatlanul büdös… Így egész évben megoldható a bodzás ganache iránt támadt igény, jó, hogy kitaláltam.

First Nice Royal Clouds – citromízű pillecukor tejcsokoládéban

Pille?!
Az én számban?!
Igen, mert ez nem olyan pille. Heheee.

Ezt is nagyon régen kinéztem már magamnak, de alapjáraton 899 forintba kerül.
Azért az egy iciripicirit hümhüm… Most viszont belefutottam egy váratlan akcióba. Na. Lidl-termék, ott kell keresni.

Persze, ez is csak azért keltette fel az érdeklődésemet, mert agar-agarral készült, egyébként nem eszem pillecukrot. Pont a múlt héten láttam olyan pillét, amilyet alsós koromban néhányszor ettem, azt az ujjnyi kis piros/narancssárga rudat… úristen, az a brutális állag, ami nem csak a szájüreget, de az ember egész fejét kitölti és eltömíti, mint a purhab… És én azt komolyan megettem akkor. Brrrr.

Ez az emlék szerencsére nem köszön vissza ebben a termékben, sokkal inkább hasonlít zselés szaloncukorra, még az aroma is olyan (ó, ha találnék igazi csokoládéval bevont, pektines, reálisan árazott zselés szaloncukrot, esküszöm, megvenném). 36 rudacska van a dobozban két tálcán, elég komoly megoldás. Arra nem tudok rájönni, mi köze a dobozon látható alpesi fenyvesnek a citromos pillecukorhoz, de aki kitalálta, biztosan tudja a megoldást. Nem értem, mitől ilyen zabálható, de elképesztően gyorsan fogy. A „pille” egyáltalán nem tapad bele az ember szájába, könnyebb, mint a zselé, nagyon kellemes állaga van. Sejtem azért, hogy igazából ilyennek kell lennie a pillecukornak, és a fent említett borzalom volt a nemigazi.

Kapható még csokoládés verzió is (jó, kakaóporos), az is akciós volt, csak nem volt belőle egy darab sem, de egyszer azért arra is kíváncsi lennék. A doboz szerint vaníliás is van, de nem rémlik, hogy azt láttam volna már a polcokon, mondjuk a vaníliaízű dolgokra amúgy sem vagyok kihegyezve.

Ár: 499 Ft/460 g (akciósan)
Összetevők: glükózszirup, tejcsokoládé 26% (cukor, kakaóvaj, teljes tejpor, kakaómassza, tejsavópor, tejzsír; emulgeálószerek: szójalecitin, poliglicerin-poliricinoleát; aroma), cukor, víz, vaj, cukrozott sűrített tej (tej, cukor), tyúktojásfehérje-por, zselésítőanyag: agar-agar, étkezési sav: citromsav, tartósítószer: kálium-szorbát, citrompor (citromlésűrítmény, maltodextrin), aroma, kurkumakivonat.

Update 2016. február
Megkóstoltam a kakaós verziót is, igaz, hogy most 699 Ft-ért, de nem tudtam ott hagyni, kilóáron még így is jó üzlet… Képtelen vagyok viselkedni. Az állag ugyanaz, megmagyarázhatatlan, de annyira eteti magát, hogy az már büntetendő. Ízben a kritikán aluli cukrászdák csokoládéfagylaltjára emlékeztet, még rumaromát is vélek benne felfedezni, végül is lehet, hogy tényleg van benne, elvégre az összetevők között nincs részletezve, hogy milyen aromákat használtak fel, de valószínűbb, hogy csak a cukrászda-feeling hozta ki belőlem ezt az asszociációt.

Összetevők: cukor, tejcsokoládé 26% (cukor, kakaóvaj, teljes tejpor, kakaómassza, tejsavópor, tejzsír; emulgeálószerek: szójalecitin, poliglicerin-poliricinoleát; aroma), glükózszirup, ivóvíz, vaj, zsírszegény kakaópor 3,6%, cukrozott sűrített tej, mártócsokoládé 2,9% (cukor, kakaómassza, kakaóvaj; emulgeálószerek: szójalecitin, poliglicerin-poliricinoleát; aroma), tyúktojásfehérje-por, zselésítő anyag: agar-agar, tartósítószer: kálium-szorbát, aroma, savanyúságot szabályozó anyag: citromsav.

Talán megvan a megfelelő Schokobananen-utánzat – Pionir Čokoladne bananice

Nahát, még mindig él a blog! Rögtön két ultragagyi hülyeséggel jövök. Most ez esik jól, na.

Mióta keresek már olyan verziót, amiben sem zselatin, sem pálmaolaj nincs! Úgy tűnik, megvan. Ugyan a ráragasztott magyar címke arról hadovál, hogy kakaóvajhoz adott növényi zsiradékot tartalmaz, a gyári szövegek semmi ilyesmiről nem szólnak, és én nagyon-nagyon szeretnék az eredeti csomagolásnak hinni… szóval mondjuk azt, hogy ő lesz a megfelelő.

Jó ideje szemeztem már vele a diszkontokban, ám a nem kicsit túlárazott mivoltból kifolyólag halogattam a vásárlást, most viszont találtam néhány közeli lejáratú zacskót, nem mondom, hogy így olcsó, de muszáj volt végre kipróbálnom, ennyit még megér. Háromféle kiszerelésben láttam eddig, ez a tizenöt dekás 14 vagy 16 darabot tartalmazott, kicsit túl gyorsan szublimál ahhoz, hogy követni tudjam. A csomagolás… hogy is mondjam, esztétikailag fejlesztésre szorul.

Mit is mondhatnék róla? Mind jól ismerjük ezt a termékkategóriát, semmilyen természetes anyagra nem hasonlít, éppen ezért olyan szerethető. A hab a banánt csak aroma formájában tartalmazza, pont ez kell nekem, annyiszor írtam már a műanyag banánaromához fűződő perverz imádatomról. A burok 55% kakaótartalmú félétcsokoládé, nem feltűnő darab, de gond sincs vele.

A Pionir egyébként szerb cég, ahogy a honlapjukon elnéztem a termékkínálatot, igen sokminden kapható nálunk is. Arra mondjuk nincs garancia, hogy a többi is jó.

Ár: 199 Ft/150 g (akciósan ennyi, egyébként háromszázvalahány)
Összetevők: cukor, glükózszirup, csokoládéburok 24% (kakaómassza, cukor, kakaóvaj, emulgeálószerek: szójalecitin, poliglicerin-poliricinoleát), dextróz, nedvesítőanyag: szorbit, zselésítőanyag: agar-agar, tojásfehérje-por, citromsav, banánaroma, természetes színezék: kurkumin.

RITTER SPORT Honig-Salz-Mandel

Egy éve nem próbáltam új Rittert. A régiekből sem sokat ismételtem, mert tényleg elegem van a Ritter-minőségből, már csak egyetlen pozitívumot találok bennük: változatlanul tetszik a csomagolás. De ezt most muszáj volt, mert rendkívül ritka náluk az olyan újdonság, amiben nincs pálmaolaj. Ő az idei egészéves limitált íz, a sima mandulás táblát már jól ismerem, írtam is róla, egykor szerettem, azóta találtam jobbakat.

Nem mondom, hogy maradandó élményt okoz, de jobb, mint a testápolós mellékízű sima mandulás. Uralja a sós csokoládékra jellemző savanykásság, de a mézet nem ismerném fel, ha nem tudnám, hogy az van benne és nem csak cukorkaramell. Jó, ez nem is meglepő, ha megnézzük, mennyi méz van a történetben… Kevés az a 18 százaléknyi mandula, de legalább itt-ott szépen kidomborodik, az íze viszont nem nagyon tud előtérbe nyomakodni. A csokoládé nem segít a helyzeten a maga szokásos, enyhén műanyagos ízével. Lenne hova fejleszteni ezt is még.

Ár: 300 Ft/100 g
Összetétel: cukor; sózott, mézes mandula 18% [cukor, méz (0,8%), növényi olajok (repce, sáfrányos szeklice, napraforgó), só, maltodextrin]; kakaóvaj, kakaómassza, teljes tejpor, tejcukor, sovány tejpor, vajzsír, emulgeátor: szójalecitin, természetes aroma.

Elképesztő, hogy a blog történetének első időszakában milyen triviális helyesírási hibákkal tarkítottam a bejegyzéseimet. Én, mint született, rendkívül elvetemült nyelvtannáci ezt nem engedhetem meg magamnak; amennyiben valahol találtok még javítatlan hülyeséget, sikítsatok!

Choceur Genuss-sorozat egyben

Kezdjük a pozitívummal: nagyon szép, elegáns, ízléses csomagolásba bújtatták ezeket a táblákat, élőben még szebb, mint a fenti képen.

És ezen kívül nem tudok jót mondani erről a trióról.
Már a felbukkanásukkor megakadt rajtuk a szemem, de sajnáltam rájuk darabonként ötszáz forintot, ha nem lett volna nemrég akció, nem vettem volna meg őket, bár még így sem érte meg. Tulajdonképpen nincs velük baj, csak túl egyszerűek, főleg ehhez az árhoz viszonyítva.
Az összetevők listáján látható, hogy csak az ízesítésük más, ezért tárgyalom őket ömlesztve. A tejcsokoládé mindháromban ugyanaz a 32%-os, felettébb erősen gyerekkorízű, jellegtelenül édes dolog; a karamellizált törmelékkel pedig rendkívül szűkmarkúan bántak, alig-alig akad valami észrevehető darabka a táblákban, kissé rágósak, ízük sem nagyon van, teljesen elvesznek, ami nem is meglepő annak tudatában, hogy csak tíz százalékban képviseltetik magukat. Nem biztos, hogy vakon tesztelve meg tudnám különböztetni a mandulásat a pisztáciástól, a diósnak van valamicske felismerhető aromája a háttérben. Ebben a kategóriában továbbra is a Heidi vezet, azt egyétek!

Nem éri meg, na. Ennyiért nem. Még csak a gyártó sem derül ki a csomagolásról. Nem jó ez a Choceur-vonal, fél órája gondolkodom, hogy kóstoltam-e már igazán emlékezetes, jól sikerült darabot, de semmi nem jut eszembe. Mellényúlt ezzel az ALDI.

Ár: 499 Ft/100 g, de 349-re akciózták
Összetevők:
diós: cukor, kakaóvaj, teljes tejpor, karamellizált dió 10% (dió, cukor, glükózszirup búzából, napraforgóolaj), kakaómassza, vajzsír, emulgeátor: szójalecitin, vaníliakivonat.

mandulás: cukor, kakaóvaj, teljes tejpor, karamellizált mandula 10% (mandula, cukor, glükózszirup búzából, só, vajzsír), kakaómassza, vajzsír, emulgeátor: szójalecitin, vaníliakivonat.

pisztáciás: cukor, kakaóvaj, teljes tejpor, karamellizált pisztácia 10% (pisztácia, cukor), kakaómassza, vajzsír, emulgeátor: szójalecitin, vaníliakivonat.