Hm. Négy kocka elfogyasztása után még nem tudtam eldönteni, hogy ez most tulajdonképpen mi akart lenni. Ráírva tejszínkrém van, de a praliné az mogyorókrém. Ízre… tényleg fogalmam sincs. Vagy tejszínkrém mogyoróval, vagy tejszínes mogyorókrém, vagy mogyorókrém egy kis tejszínnel. Vagy baleset volt, vagy gyilkosság. Jó-jó, a tejszínt nem nagyon lehet maradandó és felismerhető formában csokoládéba zárni, de ezt most tényleg nem értem. Kb. olyasmi, mintha felhígították volna a pralinét. Na mindegy, ettől függetlenül finom, de nem biztos, hogy fogok belőle újra venni. Mint a címben látszik, ez az egyik tavaszi limitált íz (a másik kettővel meg az a baj, hogy tavaly tökugyanazok voltak… csak most gyártottak egy új adag – ugyanolyan – csomagolást nekik, mégse lehetett volna rajtahagyni, hogy 2010), kóstolásra ajánlható, de nem egy maradandó darab. Lehet gyorsan enni, nem túl ragacs, tömény se.
Van amúgy a Milkának is egy tejszínese, jó régen ettem, de most direkt összehasonlítottam az összetevőit ezzel és majdnem ugyanaz. Az talán nem volt mogyorós, csak arra emlékszem, hogy egyáltalán nem hasonlított semmiféle tejszínre, viszont a tölteléktől sokkal krémesebb és fogyaszthatóbb lett az amúgy sehonnan sem kirívó csokiréteg. Bár abban legalább elvileg volt tejszínpor, a Ritterben meg nincs.
Ár: legolcsóbban élelmiszerdiszkontokban lehet találni, 270-280 Ft, csokiboltban 390-től 500 körülig láttam, élelmiszerláncoknál még 500 fölé is megy, ami hülyeség. – 100 g
Összetevők: cukor, növényi zsiradék, teljes tejpor (17%), kakaóvaj, kakaómassza, tejcukor, vajzsír (2,3%), mogyorómassza, árpamaláta-kivonat, emulgeátor: szójalecitin, természetes aroma.
Update aug. 4.: hmm, ahhoz képest, hogy eleinte azt írtam, nem biztos, hogy veszek még ebből, most kb. az ötödik tábla figyel már a dobozomban. Vagy még többedik. De elég sokat megettem belőle már, így ítéljen az ember első kóstolásra :P
csokicsokival 