Szeretem a marcipánt. Mostmár kijelenthetem. Elvégre ez tényleg az, ez az igazi.
Drága ez a kis desszert, de hát… mindenkinek van valami szenvedélye… Hjaj.
Nyolc falatka van a dobozban (van tizenhatos is), akkorák, mint a szaloncukrok, csak sokkal-sokkal finomabbak. Nagyon elegánsak, ahogy kibontottam a csomagolást, láttam, hogy az aljukba niedereggerniedereggerniederegger… van nyomva (csupa nagybetűvel, de nem szeretek úgy írni), nagyon cukik. Mind étcsokoládés burkolatú (50%-os, félét, mint látszik, kis tejpor is van benne – azért használhattak volna igazi vaníliát is), ez a burkolat megintcsak fantasztikusan szépen roppan (bár most teljesen matt, nem az a tükörfény, ami a táblás kiszereléseknél), Niedereggerék nem szarral gurigáznak, mindennek megadják a módját. Le lehet fejteni a marcipánról, de csak óvatosan, tányér fölött, nehogy egy apró szilánk is kárba vesszen. Ne legyetek olyan bénák, mint én, hüpp. (Mindez természetesen még mindig a hűtött állapotra vonatkozik. Gondolom, szobahőmérsékleten olvadós, de én még a kenyeret is a hűtőben tartom.)
Van ananász, pisztácia, eszpresszó és narancs, olyan sorrendben írom, ahogy kóstoltam őket:
Eszpresszós: mmm. Pedig én nem vagyok kávés alkat, tiramisuban könnyedén lecsúszik, de amúgy semmi, rosszul leszek a kávétól, mint italtól. Már kibontva messze érződik a kávéillat, ami az állítólag felhasznált 0,4% instant kávé tekintetében igencsak nagy szó (meg annak tekintetében is, hogy szerintem az instant kávé nagyon büdös, az igazival ellentétben). Belül a már ismert szemcsés állagú marcipánt találjuk, sötétbarna, tehát valami kávé tényleg lehet benne. Bőven érződik, de azért szerencsére nem nyomja el a marcipán isteni mandulaízét. (Hogy lehet ennyi szóismétlés egy bekezdésben?! Anyámat.) Na jó, azért nekem a két darab bőven elég volt belőle, kávésoknak mehet több.
Pisztáciás: szép ződ. Sajnos egyre inkább úgy tűnik, hogy bár szeretem a pisztáciát és a mandulát is, mégsem tudok köztük különbséget tenni se parfümben, se feldolgozottállapotú ízben. Ez így elég lehetetlenül hangzik, tudom, természetesen natúr állapotukban felismerem őket… Ehhh. Magyarra lefordítva: ezen a darabon én nem érzem a pisztáciát, csak a natúr marcipánt, de velem van a baj, ez már biztos. Ettől függetlenül persze finom! ;)
Ananászos: nem meglepő módon sárgás árnyalatú a marcipán. Kicsit édeskés, különösebb ananászízt nem érzek benne, talán az utóízében egy kicsit, viszont ananászlével kísérve már nagyon nyimnyam. Az egyik falatkában volt egy képződmény, ami hosszú gyümölcsrostnak tűnt, remélem, hogy tényleg az volt, ez esetben köszönöm szépen, hogy tényleg igazi ananászt használtak fel. :)
Narancsos: lássatok csodát – ez is sárgás. Az egész falatkát körüllengi a halvány narancsillat, sok újat nem tudok róla írni, elvégre kb. ugyanaz a marcipán van benne, ami a táblásban is, amiről már beszámoltam. Aprócska sárga cafatkák tarkítják, sokan, úgy is, mint narancs(héj)darabok.
Ár: 1290 Ft/100 g/8 db
Összetevők: mandula 35%, (fél)étcsokoládé 28% (kakaómassza, cukor, kakaóvaj, teljes tejpor, emulgeátor: szójalecitin, természetes vaníliaaroma), cukor, pisztácia 3,1%, invertcukorszirup, ananász 1,7%, glükóz-fruktóz-szirup, alkohol, narancshéj 1,2%, természetes aromák, instant kávé 0,4%, arrak*, savanyúságot szabályozó anyag: citromsav.
Kicsit aggaszt ez a sok cukorszármazék, de már megettem… Az alkoholt nem érezni, szerintem csak tartósítási céllal van benne.
* kelet-ázsiai rizspálinka o_O
csokicsokival 