Nem a sütemény, hanem a cukrászda. Bár nem kapcsolódik szorosan a blog témájához, mégis elmélkednék róla kicsit.
Volt idő, amikor egész Buda a Rigó Jancsiról volt híres, a név fogalomnak számított évtizedeken át. És egykoron még tényleg okkal volt híres, szerintem ma már csak megszokásból. Gyerekkoromban még sokszor vettünk ott sütit, bár meglehet, hogy már akkor is ugyanolyan volt, mint most, csak nem ismertem mást… Nem tudom, mindegy. Egy idő után már nem sütiztem ott, csak néha délutánonként beültünk fagyizni, például a rizsfagyiért odavoltam, lehet, hogy ma már az sem jó, pedig ez annyira még nem volt régen.
Aztán egyszer vettem ott két szelet sütit, még az elmegy-kategóriába bőven belefértek. Utána megismertem az azonnal kedvenc cukrászdává avanzsáló helyet (amiről majd leközelebb mesélek), később újra próbálkoztam a Rigóval, ühm, rögtön éreztem a különbséget.
Mifelénk szokás, hogy nem egész tortát veszünk szülinapra/egyébre, hanem több különböző szeletet. Nemrég is így történt, és azt kell mondanom, megdöbbentően rosszak lettek mára a süteményeik. Évek óta tart ez a minőségromlás, már rég feltűnt, hogy mindennek van egy ugyanolyan, jellegzetes műanyagos-kókuszos mellékíze, talán kókuszzsírolaj lehet? Nem tudom, de baromi rosszul tud esni. Tök mindegy, hogy csokitortáról vagy túrós pogácsáról van szó, mindenben megvan ez a mellékíz. Más helyeken vett süteményeknél ezt nem érzem, pedig ettem már igencsak nagyon pocsék darabokat (pl. az Auchan és a Cora „cukrászatai” minőségen aluliak).
Az még hagyján, hogy szabad szemmel könnyen észrevehető volt, hogy a csokoládétorta és a Rigó Jancsi-szelet gyakorlatilag teljesen ugyanabból a tésztából és krémből lett összedobva, csak a rétegek vastagságában különböztek. De ami végleg kivágta nálam a biztosítékot, az a francia krémes volt. Pis-kó-tá-val. Piskóta. A krémesben. Ami leveles tésztával készül. Én itt befejeztem, pedig még csak nem is vagyok krémesrajongó. Iskolás koromban is mindig oda ment az osztály fagyizni, lehet, hogy a fagyi még mindig jó, de ez már nem az a Rigó Jancsi… Tudom én, iparosodás, olcsó alapanyagok, de muszáj ennek már lassan mindenhol a minőség rovására mennie? Muszáj?
csokicsokival 